OKTATÓKUTYÁINK

 

Gregor vom Matthiasberg "Néró"

Non-Stop Edu "Zénó"

Golden Beauty of Margita Blanca "Szöszi"

Union Jack Elite "Eki"

Rádi-vári Jimmy "Beni"

Shining Gold Lady Bird "Pippa"

Gregor vom Matthiasberg "NÉRÓ"

Gregor vom Matthiasberg "Néró".	Néró és gazdája, Zsuzsa.	Egy kis pihenés.
Néró kézjelre is végrehajtja az "Ül!" parancsot.	Néró kétlábra állva akkora, mint gazdája.	Néró fekszik gazdija parancsára és kézjelére is.

2000. augusztus 10-én született Budapesten a vom Matthiasberg kennelben. Törzskönyvi neve: Gregor vom Matthiasberg. Szépsége, nyugodt, türelmes természete már kölyök korában megmutatkozott, s ezen felbuzdulva kezdetekben rengeteg kutyakiállításon részt vettünk vele. Európa több országában megfordult: Ausztria, Szlovákia, Szlovénia, Hollandia, Németország, Portugália. Több külföldi és magyar címmel is büszkélkedhet: fiatal világgyőztes, magyar bajnok, osztrák bajnok, BIS győztes, ... stb.

Szépségénél azonban mindig is többet jelentett számomra fantasztikus természete. Ezért is választottam leonbergit: mindent eltűr a gyerektől. S valóban. Intelligenciájával, kedvességével, finomságával hamar rabul ejtett. Éreztem, hogy többre hívatott annál, minthogy kutyaszépségversenyeket nyerjen sorra. Két gyermekem mellett egyre több kisgyerek jött hozzánk "csak" Néró miatt, s volt olyan is, aki Néró mellett küzdötte le a kutyáktól való félelmét.

Természetéből adódóan tudom, Néró sosem fog olyan ügyességi dolgokat megcsinálni, mint golden retriever társai. Ő másra hivatott. Hatalmas macis termetével, nyugalmával, szeretetével segíti a gyerekek kutyához való minél közelebbi viszonyának kialakulását. Mindemellett természetesen a testnevelés óráknak is szerves része, hiszen szívesen vesz részt különböző játékokban, futkározik a gyerekekkel.

Fekete Zsuzsa, Néró gazdija

 

Non-Stop Edu "ZÉNÓ"

Non-Stop Edu vagyok, de mindenki Zénónak hív.	Zénó egy mezei séta után.
Zénó legújabb, tavaszi "produkciója" a virágcsokorral való kedveskedés.
Gazdimmal, Orsival a kosár cipelését gyakorolom.	Büszkén tartom a kosarat, ezt a tudásomat sok iskolás feladatnál hasznosíthatom.

 

A nevem Non-Stop Edu, vagy ahogy a gazdám és mindenki hív, Zénó. 2001 októberében születtem, papám mentőkutya, a mamám terápiás kutya, szóval tőlük sok minden jót örököltem. Gazdámhoz 8 hetesen kerültem, ahol szerintem ugyan kissé szigorúan, de azért szeretetben neveltek. Például nem volt szabad az asztaltól ételt kunyerálnom, és mindig oda kellett menni a gazdihoz, ha hívott, hiába volt valami nagyon érdekes szaglásznivaló a mező másik végében.

Már kölyökkoromban sok kerekes székes emberrel találkoztam, hamar rá kellett jönnöm, hogy nekem valami különös szerepet szánnak az ő életükben. Gazdim mindenkinek azt mondta, mozgássérült-segítő kutya leszek. Sokmindent kellett megtanulnom, például kosarat cipelni, felvenni a földről még a kicsi pénzérmét is, meg kinyitni az ajtót a rákötött madzaggal, meg nyugodtan viselkedni még olyan helyeken is, ahol például sok nagy, zajos, büdös masina rohangál, és nagyon sok ember meg összevissza sétál közöttük (ezt pályaudvarnak hívják).

Közben kiderült, hogy nagy-nagy vonzalommal viseltetem a gyerekek iránt, így olyan gyerekekkel barátkoztam sokat, akik furcsán mozogtak, és néha még üvöltöztek is, vagy éppen nem szóltak egy szót sem. A gazdim azt mondta rájuk, hogy fogyatékosok. Igyekeztem nagyon türelmes lenni, de elég nehéz volt kivárni, mikor csak öt perc alatt sikerült felemelni a kezüket és megsimogatni engem. Viszont mikor sikerült, akkor mindenki nagyon örült ennek, és engem is dicsértek, hogy milyen okos vagyok.

Így aztán a gazdám úgy döntött, hogy jobban fekszik nekem a gyerekekkel való foglalatoskodás, mint a kerekesszékes emberek segítése. Néróval, a leonbergivel való megismerkedésem után mostanában olyan gyerekekkel játszunk sokat, akik nagyon is élénkek, sokat szaladgálnak, beszélnek, és nagyon sokat simogatnak, meg labdáznak velem. Azt mondják, velem meg Néróval könnyebben megtanulják azokat a dolgokat, amiket minden gyereknek tudnia kell, ezért nagyon igyekszem jól viselkedni, és oda se hederíteni a tízórai morzsáira a padlón, bár ezt néha nem tudom megállni.

 

Golden Beauty of Margita Blanca "SZÖSZI"

Alapítványunk új kutyája, Szöszi 3 hónaposan.	Szöszi kiképzés közben

2005. novemberében újabb négylábú csatlakozott alapítványunkhoz. A három hónapos golden retriever kislány, Golden Beauty of Margita Blanca, hívónevén Szöszi ígéretes tehetség, jövő szeptembertől aktívan dolgozik majd.

Mint családtag nagyon hamar megszokta és belakta új birodalmát, már az alapvető engedelmességi feladatokat tanulja. Néhány foglalkozás alkalmával elsajátította az "Ül!", "Fekszik!" parancsszót, valamint ugyanezek kézjelre való végrehajtását. Elkezdett vezényszóra kúszni is.

A szocializációt sem lehet elég korán elkezdeni, gyakran megyünk autókázni, más kutyákkal ismerkedni. Kezdi szokni a nyüzsgő várost, az embereket is. Mivel a programunk fontos feltétele, hogy a gyerekzsivajt is szemrebbenés nélkül tűrje, éppen ezért keressük már a gyerekek társaságát is. Tervezzük, hogy hamarosan az iskolaprogramunk keretében bevigyük a gyerekeknek bemutatni a kiskutyánkat, Szöszit.

Szöszinek még tejfogai vannak, most kezdi majd váltani őket. Addig is, mint minden rendes kutya, rág mindent, kedvence a gazdi cipője és papucsa. Naponta háromszor eszik, nagyokat alszik, sokat játszik, s nagyon hamar szobatiszta lett. Szöszi a házban lakik. Kedvenc szórakozása, mikor saját tükörképét ugatja.

Kálmán Zita, Szöszi gazdája

 

Union Jack Elite "EKI"

Eki	Eki kitünően úszik.
Hajolj!	Kosárcipelés nehezített körülmények között.
Pörögj!	Vizes Eki úszás után.

 

Törzskönyvi nevén Union Jack Elite, 1999. március 28-án született. Életének első öt évét tenyésztőjénél töltötte, ahol alapos kiképzést kapott. Két évvel ezelőtt első kutyám halála után fogadtam őt örökbe. Mindig is tudtam, hogy a retrieverek nyugodt, intelligens, könnyen tanítható, ember- és -nem utolsó sorban- gyermekszerető kutyák, de Eki alaposan felülmúlta várakozásaimat. Nem hazudtolja meg fajtáját, mindig van valami a szájában, egy labda, papucs, plüssmaci vagy egy elhagyott ruhadarab hordozgatása nagyon jó móka számára. Ezt a tulajdonságát kihasználva könnyű volt megtanítani neki pl. a kosara cipelését is, amit –mint az egyik képen látható- ügyesen teljesít „zavaró körülmények” között is.

Új „trükkök” és feladatok tanulása közben nem csak ő ügyesedett, hanem én is nagyon sokat tanultam a kutyakiképzésről. Így ismertem meg az un. klikkeres módszert is, ami nem csak az én kedvencem, hanem Eki-é is, klikkerezés közben ugyanis csak úgy záporoznak a jutalomfalatok, ha a kutya jól teljesít.

A gyerekeket nagyon szereti, ösztönösen óvatosan és lassan közelít hozzájuk. Ők bármit megtehetnek vele, viccesen úgy szoktam mondani, hogy „akár szét is lehet szerelni”.

Remélem, még hosszú évekig dolgozhatok együtt ezzel a kutyával.

Nick Dóra, Eki gazdája

 

Rádi-vári Jimmy "Beni"

Beni	Fürdés
"Szőke hercegek"

 

Beni élete első másfél évét egy fiatal párnál töltötte, akiknek családi okokból kellett megválni tőle. A megfelelő tesztek elvégzése után került alapítványunkhoz, ahol hamarosan megkezdtük kiképzését.

Beni rendkívül tanulékony, és ami a legfontosabb, akkora megfelelési vágy van benne, hogy minden feladatot a lehető leglelkesebben hajt végre. Ugyanakkor nyugodt, különösen gyerekek közelében vigyáz a mozdulataira, hogy még véletlenül se ijessze meg őket. Zénóval lakik együtt, így sok mindent elles tőle, így tanulta meg például a kosár cipelését, de Zénó kedvenc csínytevését, a cipőlopást is "elsajátította". Mi csak "szőke hercegek"-nek hívjuk őket, bundájuk színe és szépségük miatt.

Varga Orsolya, Beni gazdája

 

Shining Gold Lady Bird "Pippa"

 

Pippa vagyok. 2008. március 17-én születtem a Shining Gold kennelben. Eddigi életem legfontosabb napja május 1-én volt, új gazdámhoz költöztem! Nagyon meg voltam szeppenve, mikor értem jött, de –utólag így mesélték- igazi bátor kiskutyaként viselkedtem. Új otthonomban nagyon sok izgalmas dolog várt rám. Először is rögtön két óóóriási kutyával találkoztam. ők már régóta itt laknak. Csárli komoly nagy házőrző, nem túl játékos, de jókat szoktunk közösen horkolni. Eki pedig oktató-kutya, ő a példaképem, remélem egyszer én is ilyen okos és fegyelmezett kutya leszek. Na és itt van a nagy kert, ahol annyira szeretek szaladgálni, játszani és a fûben hemperegni. Gazdival mindig jókat szórakozunk, labdázunk és fogócskázunk itt.

Már nagyon sok új dolgot tanultam meg. Tudok parancsra ülni, feküdni, köszönni, és hempizni. Jó móka ez a tanulás, hiszen közben sok-sok dicséretet és jutalomfalatot kapok.Szóval, igazán jól érzem itt magam, de legjobban azt várom, hogy végre én is mehessek a gyerekekhez az iskolába!"

Nick Dóra, Pippa gazdája

vissza a lap tetejére